A rétisas is érzi már

A levonuló árvíz után, a Gemenci erdő magasabb területrészein szirmot bontottak már a tavaszi vadvirágok. Kipattantak a napsütés hatására a hóvirág (Galanthus nivalis), az illatos hunyor (Helleborus odorus) és a csillagvirág bimbói (Scilla vindobonensis).

 

Barkában a mogyoró és a füzek. Az ágak között röpködve gyűjtik a mohát, a tollpihét, a vedlő emlősök szőrszálait az énekes madarak.

 

Mindenütt szólnak a fészkeléshez alkalmas helyet kereső cinegék, az erdő odvas fatörzsein dobol a fekete harkály (Driocopus martius). Óriás csomorosnyárfa tetejében épített, évtizedes fészkén ül már a rétisas (Haliaeetus albicilla), nászruhában pompáznak a vizeken a tőkésrécék (Anas platyrhynchos) és a kárókatonák (Phalacrocorax carbo).

 

Olvadásnak indultak a jégtáblák és a melegedő víz előcsalogatja vermelő helyeikről a halakat. Rejtett sűrűkben fialó vackot készítenek a vaddisznókocák (Sus crofa) és egymás után válnak meg tavalyi fejdíszüktől a gímszarvasok (Cervus elaphus).

 

 

Ilyenkor, februárban nagy csapatokban húznak délnek a vadludak és a hattyúk. A hosszú tél után – az erdei szalonkákat (Scolopax rusticola) is megelőzve – lassan beköszönt a tavasz.

1921_img_0197