Három nyugdíjas kollégánkat tüntette ki Nagy István agrárminiszter az Államalapító Szent István ünnepe alkalmából tartott rendezvényen a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
Nagy István szerint első királyunk abban a korban védte nemzete függetlenségét, amikor magától értetődő lett volna a behódolás és az önfeladás. A miniszter kifejtette, nemzetünk Szent István óta is Európa szívében él és őrzi nemcsak magyarságát, hanem Európa határait, és azokat az értékeket, amelyek nélkül Európa nem létezhet.
A tárcavezető kiemelte, a nemzeti ünnep alkalmából köszöntenünk kell mindazokat, akik kiváló és példaértékű szolgálatukkal járultak hozzá az Agrárminisztérium feladatainak ellátásához és a magyar mezőgazdaság gyarapodásához.
Az agrárminiszter az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta Bangó Sándor, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott kerületvezető vadásza részére, évtizedeken át az erdő- és vadállomány védelmében teljesített szolgálatáért, az árvízi időszakokban nyújtott kiemelkedő irányító tevékenységéért.
Bangó Sándor 1940-ben született Kiskunhalason. 1964. óta állt a Gemenc Zrt. és jogelődjei alkalmazásában. 1970-ben nevezték ki a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság vadászává. Gyakornoki éveit Party István mellett kezdte Keselyűsben. Technikumi tanulmányait befejezve – 1978. szeptemberétől nyugállományba vonulásáig 1999-ig a Hátfői kerület kerületvezető vadászaként teljesített szolgálatot.
Kötődése a gemenci ártérhez nyugdíjba vonulását követően is megmaradt. A 2010. és 2013. évi árvízi előrejelzéseket hallva önkéntesen visszatért volt munkaterületére, sok évtizedes tapasztalatával fiatal kollégáit is segítve kiemelkedő szakmai teljesítményt mutatott fel a védekezési munkák során.
Teljesítménye példamutató a fiatalabb generációk részére, hiszen mind a gemenci vadállomány, mind pedig a magyar vadgazdálkodás hírnevének megőrzéséért sokat tett.
Az arárminiszter az Életfa Emlékplakett Bronz fokozata elismerést adományozta
Veszeli Istvánné, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott erdésztechnikusa részére, a Pandúri Erdészet csemetekertjének kezelésében végzett áldozatos munkájáért, adminisztrátori tevékenységéért, és
Bodor László, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott osztályvezetője részére, erdőmérnöki pályafutása során több erdőgazdaságnál is végzett lelkiismeretes, kísérleti és innovációs munkájáért.
Veszeli Istvánné, Arató Zsuzsanna 1949-ben született Szekszárdon. A pincehelyi általános iskola elvégzése után, a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulója lett. 1967. júniusában érettségizett, majd októberben kezdett dolgozni az akkori Dunaártéri Állami Erdőgazdaság Bátaszéki Erdészeténél, fizikai állományban, gyakornokként.
Egy évvel később a Pörbölyi Erdészethez került adminisztrátor, pénztáros munkakörbe. 1969-ben felvették a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikum levelező tagozatára, a technikusi oklevelet 1972-ben szerezte meg. 1970-ben férjhez ment majd három fiúgyermeknek adott életet.
1979-ben folytatta a munkát, a Pörbölyi Erdészetnél, 1986-ban került át a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság Pandúri Erdészetéhez, ahol csemetekert kezelő erdésznek nevezték ki. 2000-ben visszahelyezték Pörbölyre, a Rakodó- és Fafeldolgozó Erdészettől ment nyugdíjba 2009-ben.
Bodor László 1949-ben Mosonmagyaróváron született. A 1964-ben kezdte meg tanulmányait a Róth Gyula Erdészeti technikumbn.Egyetemi tanulmányait befejezve az erdőmérnöki diplomát 1974-ben vehette át. Az egyetem elvégzése után munkába állt a Vértesi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Császári Erdészeténél.
1981. év áprilisában Baranya megyébe költözött, ahol a Mecseki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Sellyei Erdészetnek vezetését kapta feladatul, amelyet 1998-ig végzett. 1988-ban kiváló munkájáért miniszteri elismerésben részesült. 1995-ben az Országos Erdészeti Egyesület elismerő oklevéllel jutalmazta.
1998-ban az Ipoly Erdő Zrt.főmérnöke lett, majd 2003. nyarától a Gemenc Zrt. termelési osztályvezetőjeként dolgozott.
Fontos volt számára a gazdálkodási hatékonyság növelése. A Bátaszéki Erdészet Sötétvölgyi kerületében munkatársaival lékkísérleti programot indított, több helyen a tölgyes felújításoknál meghonosította a makkvetéses technológiát. Szívügyének tekintette a Gemenci kisvasút állomásai mellé történő és a széles utazóközönség érdeklődését kiváltó bemutatóhelyek tervezését, megvalósítását.
1974-től tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek, alapító tagja a Pro Silva Hungarianak. Jelenleg hat unokája nevelése mellett még jelentős erdőterület jogosult szakirányítója.