Miniszteri kitüntetések
A Gemenc Zrt. két nyugalmazott dolgozója vehette át október 21-én az Életfa Emlékplakett Bronz fokozata elismerést Nagy István agrárminisztertől.
Agrárminiszter Úr az Életfa Emlékplakett Bronz fokozata elismerést adományozta Panyik Gizella, a Gemenc Zrt. nyugalmazott vezető könyvelője részére, a közel két évtizedes az erdőgazdálkodás érdekében végzett kimagasló pénzügyi munkájáért és Magyar Ildikó Ágnes nyugalmazott vadászházi gondnok részére, az erdőgazdaság több vadászházában végzett áldozatos munkájáért.
A történelem már sokszor bizonyította, hogy a magyar agrárium különleges erővel és hittel bír. Ha kell helyt áll az elnyomás elleni harcban, ha kell leküzd világméretű krízishelyzetek okozta válságokat is – jelentette ki Nagy István agrárminiszter az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából átadott elismerések kapcsán, csütörtökön, Budapesten.
A tárcavezető arra emlékeztetett, hogy 1956 az emberi méltóság, az önbecsülés visszaállításának forradalma volt. Az összetartásból egység, az egységből pedig erő született. Olyan erő, ami elsöpörte az elnyomást. A miniszter szavai szerint ma is nagy a felelősség rajtunk: erősnek, egységesnek kell lennünk. Meg kell védenünk mindazt, amit közösen értünk el, az elmúlt tizenegy évben.
A tárcavezető arról is beszélt, hogy nem a gyászt, hanem az önbecsülést, a magyarnak lenni büszkeségét várják tőlünk hőseink. Azt, hogy hűek legyünk az általuk képviselt értékekhez és továbbvigyük azt a hitet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket. Nagy István arra hívta fel a figyelmet, hogy a tét ismét a magyar mezőgazdaság, a gazdatársadalom és a vidéki polgárság megmaradása és további erősödése, illetve, a szuverenitás, az önrendelkezés, az egészséges, biztonságos magyar élelmiszerek védelme.
Ehhez olyan elkötelezett és lelkes emberekre van szükség, akik munkájukat hivatásnak élik meg, és feladataikat szenvedéllyel és szorgalommal látják el. Éppen ezért most azoknak kell köszönetet mondanunk, akik elkötelezetten dolgoznak a magyar agrárium gyarapodásáért, sikereiért, nemzetközi elismertségéért. Ne feledjük, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei azt üzenik nekünk: előre, ne hátra – hangsúlyozta a tárcavezető.
/Forrás: AM Sajtóiroda
fotó: Pelsőczy Csaba/
Valentné Panyik Gizella születése óta Nemesnádudvaron él, ahol gazdálkodói családban nevelkedett fel. Ezen Bács-Kiskun megyei községben töltötte általános iskolai éveit 1958-1966 között. Baján, a Bányai Júlia Közgazdasági technikumban közgazdasági technikusi képesítést szerezett. Tanulmányait nagy szorgalommal és odaadással végezte, ezzel is példát mutatva társai és családja számára, hogy képes a rábízott feladatok, célok maximális elvégzésére.
Pályáját a Hosszúhegyi Állami Gazdaságnál, könyvelői beosztásban kezdte. 1992-ben került a Gemenci Erdő és Vadgazdaság Hajósi Erdészetéhez, mint vezető könyvelő. Ezen munkakört 2010.12.29-ig töltötte be, amikor nyugdíjba vonult.
Az erdőgazdálkodásnál eltöltött évei alatt példás munkavégzésével, valamint munkabírásával kellő elismerést és tiszteletet szerzett magának munkatársai körében. Kolléganői és kollégái számára mindig a jókedélyét igyekezett átadni.
A nyugdíjas éveit kirándulások, utazások, és az unokái teszik boldoggá és teljessé.
Magyar Ildikó Szigetváron született. 1972-ben vörös diplomás oklevelet szerzett, mint gyógyszertári asszisztens. 1976 februárjában házasságot kötöttek Zilai Jánossal, Gemenc legendás fővadászával. Mint ifjú pár a közép-pörbölyi erdészházban kezdték meg közös életünket. Kerületvezető vadász férje mellett a vadászházat gondnokként vezette és gondoskodott az oda érkező vadászvendégek ellátásáról.
Később a Keselyűsi vadászházban folytatják szakmai pályafutásukat mindketten. Az itt eltöltött idő után következik Karapancsa, Magyar Ildikó nyugdíjazásáig a kastély gondnoka volt. A vendégek magas színvonalú ellátását biztosítandó, képzi magát a gasztronómiában és a vendéglátás etikketje terén is.
Időközben vendéglátó üzletvezetői képesítést szerzett.
Magyar Ildikó fiatalon rajzolni is tanult, még nyugdíjazása előtt vissza-visszatért ehhez a hobbihoz. A szépművészet iránti érdeklődése a családi házból fakad és szívesen forgat ezzel kapcsolatos könyveket, és mindig nagy öröm számára egy-egy kiállításra ellátogatni valamelyik fővárosi galériába.
