Öt nap a horvát erdőkben

Az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási Szakosztályának tanulmányútja Horvátországban.

A Horvát Államerdészet több erdőgazdaságát, nemzeti parkokat, a Zágrábi Erdészeti Egyetem vadászterületét érintő, Szlavóniától a Dinári hegységen keresztül az Adriai-tengert, sőt Rab szigetét is célul tűző tanulmányutunk népes társaságot vonzott.

Az Eszéki erdőgazdaság mogyorósi vadászházánál a szíves fogadtatás után felfrissülten hallgattuk az erdőgazdaság bemutatását, majd felkerestük a seprősháti szarvaskertet. A kert tizenhat nagyobb bekerített terület folyósokkal, okos kapukkal, kezelőépülettel, amely lehetővé teszi több száz egyedes gímszarvas-állomány kezelését. A kert több évtizedes működése során – folytatva a régi bellyei hagyományokat – a korábbi Európa több országába, de a tengeren túlra, így Új-Zéland részére is adott el gímszarvas tenyészanyagot. Nagy eredménynek tekinthető, hogy sikerült megvédeni szarvasaikat az amerikai nagy májmétely fertőzéstől.

oee_vadg_1711_02

A  kiváló bellyei szarvas számos vadászterületre elkerült telepítés, állományjavítás céljából. Az első világháború után a Bellyei hitbizomány nagyobb része – Béda és Karapancsa kivételével – elszakadt hazánktól.

Utunkat folytatva léptük át Verőce (Vitrovica) és Szerém (Srijem) megyék határát. Egykoron a törökdúlásig a Magyar Királyságnak ezt a vidékét, szín magyar lakosságát Kelet Szlavóniaként emlegették. A későn fakadó kocsányos tölgy szubmediterrán változatának tekintett (Qu.robur f.slavonica) – ezen a tájon őshonos – fák egyenesek, feltisztult törzsűek, finom ágakkal és nyúlánk koronával. Tanulmányutunkon a  Vinkovcei (Vinkovci) Erdőgazdaság  kezelte szlavóntölgyesekben  jártunk. Ez nem mindennapi látvány: megannyi robusztus faóriás. A hektáronkénti 500-600 köbméteres véghasználatok tölgyrönkjét részben kötött áron, részben árverésen köbméterenként 500 – 1000 euró körüli áron értékesítik. Felújítási hátralékuk nincs. A makk termés rendszeres, bőséges és biztonságos.

A hazaihoz hasonló, elfajult kerítést a területen nem láttunk. Az erdő és vad egyensúlyban van. A vadászati árbevétel nem hangsúlyos. A területen ejtett gímszarvas trófeák az érmes minősítést jellemzően elérik.

Sötétben érkezünk Bosnjaci nevű városkába. Szlavoniában vagyunk a nyestek földjén. Errefelé nyestprém adót is szedtek egykoron. Az épület, amelyben tartózkodunk határőr kaszárnya volt. A több teremben igényesen berendezett, gazdag anyagot bemutató kiállítás várakozásunkat messze felülmúlta. A községi lakosok, a határőrök-granicsárok haszonélvezeti és többféle egyéb előjoggal is rendelkeztek, kapcsolódtak az erdőhöz. Többek között a makkoltatás is ezek közé tartozott, aminek az emlékét az egyik meghallgatott régi dal is felidézte. A lakosság és az erdő szoros kapcsolatát tükrözi a tiszteletre, egyben irigylésre is méltó, számos ritkaságot bemutató gyűjtemény léte. A szlavóntölgyesek, az erdőgazdálkodás múltjában a saját múltunk is köszön ránk: a Magyar Királyságban az 1770-es évektől egységes erdőrendtartás volt érvényben.

Tanulmányutunk második napján a Száva folyó mentén elterülő síkságon, a Sziszek (Sisak) városa és a Lonja folyó közötti Lonsko polje elnevezésű, Lónya mező Természeti Parkot kerestük fel. Az 1963-ban 25 hektáron alakított madárrezervátum mára 50 650 hektár kiterjedésű természeti park, biztosítva a megóvott természet és a hagyományos épített örökség összhangját.

oee_vadg_1711_01

Ezután vendéglátóinkkal a Katarina Jedan nevű hajóra szálltunk. Az Una folyó torkolatáig felhajózva ismerkedhettünk a vidékkel. A Száva ezen szakasza határfolyó.

A Horvát Vadászszövetség főtitkárának mr.sc. Budor Ivica úrnak a kíséretében a vadászszövetség területeit, létesítményeit kerestük fel. Horvátországban hatvanezer körüli a vadászok száma. A legkisebb vadászterület ezer hektár nagyságú. A mintegy 1 300 vadászterületből mindösszesen 26 áll erdőgazdasági kezelésben.

Az esővel együtt érkeztünk meg a Kamenica nevű 25 000 hektáros, az államtól harminc évre bérelt vadászterületre. A számunkra rendezett házi trófea-bemutatón kiváló agancsokat láthattunk. Érintettük Turopoljét, melynek történelmi érdekessége, hogy a középkorban kurtanemesek lakták. Ez a hazája a”hétszilvafás”nemeseknek, hozzánk is innét került ez a fogalom

Ezt követően megérkeztünk a fővárosba, Zágrábba. A mai Kaptol (Káptalan) dombon László királyunk Szent István tiszteletére templomot emeltetett, a várost püspöki székhellyé tette. Az esőben autóbuszos városnézéssel – ismerkedünk a világvárossal.

A vadászszövetség, a Hrvartski Lovacki Savez felügyelte múzeumban sok érdekesség került a szemünk elé.

A viszonylag nem nagy kiterjedésű ország domborzatilag, és éghajlatában is jól elkülönülő tájakra oszlik. A Dinári hegység vonulatainak egyikéhez, a Gorski Kotar hegyvidékére igyekszünk. Az üdülőhelyként, télisport-központkén ismert Delnice városkában is várnak, kedvesen fogadják társaságunk. Az erdőgazdálkodás a Thurn-Taxis hercegek, Gíchy grófok egykori birtokán jó 250 éves múltra tekint vissza. Éves fakitermelésük ötszázezer köbméter. Az állományaikról, szervezettségükről a 6 000 köbméter/fő/év fatermelési mutató ékesen szól. Ez az ország legcsapadékosabb területe, ahol az évi csapadék átlaga 3 000 milliméter. Meglepődve értesültünk a jelentős medveállományról. A térség barnamedve-állományának kutatója szerint fél évszázad alatt jó tízszeresére nőtt a medvék száma, ami hozzávetőlegesen egyharmadát adja az országos állománynak. Az állománykezelési elképzelések most évente 150 darabos apasztással számolnak, amelyből 120 lenne a vadászaton elejtett, 30 darab az egyéb módon, mint közlekedési balesetben kimúló állat. A zsákmányolt medvék 70 százaléka érmesnek minősült. Élőhelyük szűkössége miatt egyre közelebb kerültek az ember élőhelyéhez. Ez pedig az itteni, jellemzően elöregedő, aprófalvas települések lakossága számára elfogadhatatlanná vált.

A terület 700-1 500 méter tengerszintfeletti magasságban helyezkedik el. Legmagasabb pontja a Velikij Risnjak 1 528 méteres magasságával. A Nemzeti Parknak is nevet adó csúcs sokat elárul: nevét a hiúzról kapta.

oee_vadg_1711_04

Az ismerkedést a terepen is folytatjuk. Mesés erdőket látunk, majd egy 40 méternél magasabb, 29 köbméteres jegenyefenyőnél fényképezkedtünk. Meglátogatjuk, mondhatnám megmásszuk Lokve cseppkőbarlangját.

Estére már a tengerparti Crikvenicában vagyunk, a horvát tengerpart legrégebbi fürdőhelyén. Másnap reggel Rab szigetére komppal érkezünk. Útnak is indulunk a sziget legérintetlenebb része, a délnyugati Kalifront félsziget felé. A sziget alapjában karszthegység, egy része mediterrán fenyőerdőkkel, magyaltölgyesekkel borított, másik része kopár kőrengeteg. A szigeten több mint 300 forrás található. A Zágrábi Erdészeti Egyetem Vadászterülete 1 611 hektár, 98 százalékos erdősültséggel. Az axis szarvast (Axis axis) 1974-ben, a muflont (Ovis musimon) 1998-ban telepítették. A vadászterület oktatási és kutatási feladatokat teljesít. Ezen kívül bérvadásztatást is folytatnak.

Tanulmányutunk utolsó napján társaságunkat fogadták Horvátország Mezőgazdasági Minisztériumában. Fracetic Ivica úr miniszterhelyettes, dr.sc.Kraljicnik Zeljko úr ágazati államtitkár és Jakupcic Krunoslav úr,a Horvát Erdők vezérigazgatója fogadott bennünket.

Tájékoztatásuk az ágazat horvátországi szervezetéről, erdeik gazdasági, természeti értékéről, az emberi környezet minőségét befolyásoló szerepéről is szólt. Kifejezték reményüket, hogy a magyar és a horvát erdészek találkozása, tapasztalatcseréje kölcsönösen hasznos. A kontinentális Horvátország 42 százalékban erdősült. Az erdőgazdálkodás központja a fővárosban van, az erdők kezelését tizenhat erdőgazdaságuk és a 169 erdészet látja el.

Szakosztályunk elnöke, Csonka Tibor úr elmondta, mint a legrégebbi, 151 éves magyar civilszervezet szakosztályának szakembereiként ismerkedtünk Horvátország, a horvát erdők értékeivel. Köszönetét nyilvánította a kollegiális fogadókészségért. A Budapesten rendezendő vadászati világkiállítást, mint az együttműködés adódó lehetőségét is megemlítette.

 Nyul Bertalan

oee_vadg_1711_03