A régmúlt
A régmúlt
A terület egykor Frigyes királyi herceg birtokát képezte, annak hatalmas 109 ezer kataszteri holdnyi (a kataszteri hold a hold területi mértékegység legfontosabb alegysége, hagyományosan az ekével az egy nap alatt felszántható területet jelöli) uradalmához tartozott. Ezzel a területtel a történelmi Magyarország egyik legnagyobb uradalma, azaz egy személy tulajdona és irányítása alá tartozó összefüggő birtoka volt. Ennek a roppant kiterjedésű birtoknak nagy része erdő, ártéri erdő, tavas, mocsaras, holtágakkal, nádasokkal borított terület volt. Egykoron a Duna szeszélyes folyása következtében igen elvadult, gyakorlatilag használhatatlan területnek számított.
A területből 21.463 kataszteri hold szántóföld, 8.824 kataszteri hold rét, 13.212 kataszteri hold legelő és 33.204 kataszteri hold erdő volt. Az összes területen belül igen jelentős azon területek aránya, melyek nádasra (10.381 kataszteri hold), illetve tavakra és folyókra esik (9.500 kataszteri hold). Ennek az a magyarázata, hogy a terület meghatározó része az Alsó-Duna völgyében, hullámterében fekszik. Ennek megfelelően a gazdasági üzemtervek készítésekor különös figyelmet kellett arra fordítani, hogy az uradalom területének mintegy 50 %-a szinte minden évben a Duna és a Dráva áradásának volt kitéve.
A török uralom előtti időkben ez a vidék gyéren lakott volt, a szerbeken kívül csupán magyarok lakták. A török hódoltság idején a törökök szerbeket, sokácokat telepítettek be, a XVIII. században pedig a Rajna mellékéről és Bajorországból németek vándoroltak a térségbe.
A terület a török megszállás alatt, az állandóan vonuló hadak elől menekülő lakosság biztonságos búvóhelyének számított. Ugyanakkor a török ellen gerillaháborút folytató magyar végvári vitézek is innen támadták a megszálló törököket. Az 1600-as évek végén zajló felszabadító harcok során csak azok élték túl a pusztításokat, kik elhagyván lakóhelyeiket, a mocsarak közé húzódtak.
A halászat jelentékeny jövedelmet szolgáltatott, az előzőekben említett természetföldrajzi elhelyezkedés következtében. A Duna és a Dráva, valamint azok mellékágai sok helyen nagy területű, mély „tavakat” hoztak létre, melyekben nagy számban és sok fajta hal volt található. Kedvelt volt a viza, a kecsege, a ponty, a süllő, a csuka és a harcsa.
Mivel az uradalom mérete, a terület természetföldrajzi változatossága, a vadfajok száma és különlegessége kedvezett a vadgazdálkodásnak, ezért komoly hangsúlyt helyeztek a vadállomány kezelésére, vadászati célú hasznosítására. A területen igen nagy népszerűségnek örvendett a vízi vadászat.
A XIX. század elejétől végzett folyamszabályozási munkálatok jelentős mértékben megváltoztatták a tájegység arculatát, ebből fakadóan megváltoztak a helyi lakosok megélhetési forrásai. A terület szárazabbá vált, a nádasok helyét felszántották, a rideg állattartást felváltotta az istállózó állattenyésztés.
Az erdősítések a hullámtérben folytak jellemzően, megváltoztak a vadon élő állatok élőhelyei. A szarvas, a legkívánatosabb vadászzsákmány itt a XVIII. század végéig ritkán került terítékre.
A Duna menti természeti környezet megváltozása, az állatokra a fő veszélyt jelentő farkasok elleni irtó hadjáratok és a hullámtéren kívüli erdősültség csökkenése vezettek a szarvasok bevándorlásához. A vadgazdák szakértő módon gondozták a gyarapodó állományt. Etettek, szakszerűen selejteztek, a vérfrissítés érdekében kárpáti és ausztriai szarvast telepítettek. A magas szinten folytatott erdőgazdálkodás is segítette a populáció növekedését és a szarvas értékét meghatározó jó trófeaminőség elérését.
