Erdők a homokháton

„Erdőtelepítés és erdőfenntartás a szárazodó homokháton” című rendezvénynek adott otthont a Gemenc Zrt.

2020. július 7-én az MTA Pécsi Területi Bizottsága Agrártudományok Szakbizottsága Erdészet és Vadgazdálkodási Munkabizottság  tartotta kihelyezett ülését a hajósszentgyörgyi erdei iskolában.

MTA_PAB_2007_01

A munkabizottság tagjai meghallgatták Mándity Milán, az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (ADUVIZIG) főmérnökének „Víz a felszín alatt – Talajvízszint-változás Illancs térségében” című előadását,

Az Illancs kistáj elhelyezkedése

Az Illancs kistáj elhelyezkedése

A talajvíz mélységének alakulása (ADUVIZIG)

A talajvíz mélységének alakulása (ADUVIZIG)

Talajvízszint változás Illancson 1980-2019. (ADUVIZIG)

Talajvízszint változás Illancson 1980-2019. (ADUVIZIG)

majd Lajtos János, a Gemenc Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezetője „Országfásítás és erdőfenntartás a szárazodó homokháton” című előadását, valamint Dr. Illés Gábor, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ – Erdészeti Tudományos Intézet (NAIK-ERTI) kutatási igazgatóhelyettesének „Klímamodellek előrejelzése a térségre” című előadását.

Az előadásokat követően a résztvevők megtekintették a Gemenc Zrt. Hajósi Erdészete által a Borota 204TI részletben megvalósított hazai nyárral elegyes akácos erdőtelepítést.

MTA_PAB_2007_03

A kihelyezett ülés szakmai konklúziója

Az ADUVIZIG mérései alapján a talajvízszint 1975-től tartó folyamatos csökkenése 2005. óta megállni látszik 16 méteres felszín alatti mélységben.

A NAIK-ERTI klímamodellek előrejelzése szerint az erdészeti klímabesorolás frissen bevezetett „SZTEPP”-klímakategóriája lesz várható Illancs térségében az elkövetkező évtizedekben az eddiginél kevesebb éves átlagos csapadékkal (547 mm) és magasabb éves átlaghőmérséklettel (13,8 °C).

Erdőgazdálkodóként mind az erdőtelepítésekben, mind az erdőfelújításokban olyan szárazságtűrő fafajok alkalmazása javasolt, melyek kevesebb erdővédelmi problémával érintettek.

A Gemenc Zrt. választott célállománya az őshonos fehér- vagy szürkenyár és a tájban lassan két évszázada meghonosított fehér akác elegyítésével jelen ismereteink szerint a leginkább megfelelő az elvárt feltételeknek.