Beöthy-Zsigmond László életrajza

1894. augusztus 31-én született Budapesten Zissy-Zsigmond László és Zeitter Aurélia gyermekeként.

Nagybátyja, váradi Beöthy István – akinek nem volt leszármazottja – történelmi nevének továbbvitele okán unokaöccseit 1918-ban adoptálta, így lett a neve váradi Beöthy-Zsigmond László.

Érettségi után katonaként a szolgálatát először 1914. október 26-án kezdte meg a császári és királyi budapesti 32. gyalogezredben. November 3-án áthelyezték a magyar királyi 1. honvéd huszárezredbe. 1915. január 1-je és május 30-a között a magyar királyi honvéd huszártiszti iskolába vezényelték. 1915. április 1-jén kezdte meg szolgálatát a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezredben ifjú kadétként. 1915. június 3-án, indult ezredével Debrecenből az orosz frontra.

Ugyanezen év szeptember 1-jei hatállyal már tartalékos hadnaggyá nevezték ki.

Végigharcolta az első világháborút az orosz és a román fronton. 1917-ben a magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezredhez helyezték át. 1917. augusztus 30-án Beöthy hadnagy könnyebben megsebesült. Háborús tetteiért több kitüntetést kapott. 1917. november 1-jei hatállyal főhadnagyi rendfokozatot kapott.

Különleges képességei között szerepelt az evezés, az úszás, a sportlövészet, az ökölvívás. Szenvedélyes vadász volt. Mindezek mellett nagy műveltséggel rendelkező, érzékeny lelkületű ember, aki a tollat is kiválóan forgatta. Tanulmányok, versek és a fent említett kötet került ki kezei alól.

1922-től 1945-ig vadászati haszonbérbe veszi a mai gemenci erdőtömb több erdőrészletét is. 1936-tól a Kalocsai Érsekségtől bérelte szenvedélyes vadászként Felső-Gemencet, Alsó Gemencet és Kis-Gemencet.

A két világháború között is hivatásos tisztként szolgált a Magyar Királyi Honvédség kötelékében. 1926-ban századosi, 1938-ban őrnagyi, 1942-ben alezredesi rendfokozatot kapott.

1935-ben vette feleségül a nála 20 évvel fiatalabb Party Máriát, a kalocsai érseki uradalom vezető erdőmérnökének, Party Józsefnek a leányát. Házasságukból három gyermek született.

Hannoveri vérebek tenyésztésével is foglalkozott, közülük a legismertebb, nemzetközi hírnévre is szert tevő kutya Wartho von Wienenfeld Soling I. volt. A hazai államdíjat és 5 németországi első díjat elnyerő eb egyben Beöthy-Zsigmond László legkedvesebb kutyája is volt. A gemenci erdőben temetette el és külön tábla őrizte emlékét egy hatalmas tölgyfán. Kutyás—tölgynek nevezte el a hagyomány. A nyiladékot jelző fa szarvasok váltóján állott egykor.

A II. világháború után egy évig még Tolna megyében – amihez Gemenc is tartozott – vármegyei vadászati főfelügyelőként tevékenykedett, majd rangjától és jövedelmétől megfosztották, az 1950-es években kitelepítették, csak fizikai munkát vállalhatott a MÁV-nál, majd erdészeti munkás, éjjeli őr volt hajdani vadászterületén.

Feleségének köszönhetően 1975-ben tudott a család visszaköltözni Budapestre. 1988-ban megjelentette magánkiadásban írásait „A nincs szebb, mint a huszár” című kötetben. 94 évesen még részt vett és beszédet is tartott az első nemzetközi huszártalálkozón. 1992-ben rehabilitálták és ezredessé léptették elő.

1994-ben, százévesen családja körében hunyt el Budapesten. Végakaratának megfelelően Baján temették el a családi sírboltban, mellé helyezték még életében exhumáltatott kedves kutyája földi maradványait.