A nemzeti ünnep alkalmából kitüntetett kollégáink
Szabadságunk szeretetében és szuverenitásunk megvédése érdekében nem ismerünk alkut, belátást vagy érdeket – mondta Nagy István agrárminiszter, március 13-án, Budapesten, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapjához kapcsolódó állami kitüntetések és elismerések átadásán. Az ünnepségen két nyugalmazott kollégánk vehetett át Életfa Emlékplakettet.
Nagy István agrárminiszter az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta Babos Imréné, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott technikusa részére, a készárutér kezelésében végzett négy évtizedes áldozatos munkájáért.
Babos Imréné (sz: Németh Ida Magdolna) 1944. január 1-én, Sárszentágotán született. Édesapja Németh György, aki 1944-ben Jablonkánál hősi halált halt.
Nevelőapját 1952-ben a Pusztavámi Erdészet kerületvezető erdésze lett.
Az általános iskola végeztével felvették a soproni Erdészeti Technikumba. Az iskola megkezdése előtti 1 év előgyakorlatot a Pusztavámi Erdészetnél töltötte. A technikumot elvégezve házasságot kötött Babos Imrével, technikumi évfolyamtársával.
Az érettségi után a Vértesi Erdőgazdasághoz ment vissza, ahol a Pusztavámi Erdészet rakodókezelője lett.
1965-ben apósa, id. Babos Imre – a Dunaártéri Erdőgazdaság Szekszárdi Erdészetének vezetője – kérésére, közbenjárására jöttek át az erdőgazdasághoz. Férjével Bátaapátiban kaptak szolgálati lakást. A kismórágyi rakodón kezdett dolgozni rakodókezelői munkakörben.
1968-ban került a Pörbölyi Erdészethez adminisztratív munkakörbe, majd ezután a Vasút-Hajózási Erdészethez, ahol bérelszámolóként dogozott. 1972-ben a Pörbölyi Fűrészüzem készárutér-kezelője lett. Itt dolgozott több, mint 33 éven keresztül, egészen nyugdíjazásáig, 2005. március közepéig.
Gyermekei: Babos Zoltán 1964. – elektroműszerész
Babos Imre 1966. – erdésztechnikus
Miniszter úr az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta Babos Imre, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott kerületvezető erdésze részére, több négy évtizedes munkájáért, valamint a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ Erdei Iskolájában végzett tevékenységéért.
Babos Imre 1944. február 17-én Erdélyben, Oklándon született. Édesapja 1944 őszéig ott erdészkedett, a háború miatt költöztek haza, Bátaszékre.
Az általános iskola végeztével előgyakorlatra felvették a Dunaártéri Erdőgazdaság Bajai Erdészetének Alsópörbölyi kerületébe, tanulmányait 1958-ban kezde meg a Soproni Erdészeti Technikumba.
A Technikum után feleségével, volt évfolyamtársával a Vértesi Erdőgazdaság Pusztavámi Erdészeténél kapnak állást.
1965-ben édesapja, a Szekszárdi Erdészet vezetőjének közbenjárásával jöttek Gemencre. A Bátaszéki Erdészetnél lett fakitermelő erdész. Működési területe Bátaszéktől Cikóig tartott.
1967-ben Pörbölyre költöznek, ahol kinevezik a Pörbölyi Erdészet Nagyrezéti kerületébe kerületvezető erdésznek. 1981-ben Erdészeti növényvédő szaktechnikus képesítést szerzett, 1983-ban a Lassi erdészkerület erdésze lett. 1998-tól nyugdíjazásáig Felsőpörböly kerületvezető erdésze volt.
Nyugdíjazása után 2007-ig még a kerületben dolgozott. Mai napig nem szakadt meg a kapcsolata az Erdőgazdasággal. A Pörbölyi Ökoturisztikai Központ Erdei Iskolájában nagy lelkesedéssel oktatja a fiatalokat és tart szakvezetéseket. Babos Imre javaslatára hozta létre az erdőgazdaság Lassiban, az egykori szolgálati lakásban a Halászati Kiállítást. Két fia közül a fiatalabb, Imre tovább folytatja a családi hagyományt, kerületvezető erdész Gemencen.
(Forrás: AM Sajtóiroda, MTI fotók: Vermes Tibor/AM)
Babos Imrével A mi erdőnk magazin 2018-ban készített interjút:
