A nemzeti ünnep alkalmából kitüntetett kollégáink

Szabadságunk szeretetében és szuverenitásunk megvédése érdekében nem ismerünk alkut, belátást vagy érdeket – mondta Nagy István agrárminiszter, március 13-án, Budapesten, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapjához kapcsolódó állami kitüntetések és elismerések átadásán. Az ünnepségen két nyugalmazott kollégánk vehetett át  Életfa Emlékplakettet.

OEE_marc15_02

Nagy István agrárminiszter az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta Babos Imréné, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott technikusa részére, a készárutér kezelésében végzett négy évtizedes áldozatos munkájáért.

Babos Imréné (sz: Németh Ida Magdolna) 1944. január 1-én, Sárszentágotán született. Édesapja Németh György, aki 1944-ben Jablonkánál hősi halált halt.

Nevelőapját 1952-ben a Pusztavámi Erdészet kerületvezető erdésze lett.

Az általános iskola végeztével felvették a soproni Erdészeti Technikumba. Az iskola megkezdése előtti 1 év előgyakorlatot a Pusztavámi Erdészetnél töltötte. A technikumot elvégezve házasságot kötött Babos Imrével, technikumi évfolyamtársával.

Az érettségi után a Vértesi Erdőgazdasághoz ment vissza, ahol a Pusztavámi Erdészet rakodókezelője lett.

1965-ben apósa, id. Babos Imre – a Dunaártéri Erdőgazdaság Szekszárdi Erdészetének vezetője – kérésére, közbenjárására jöttek át az erdőgazdasághoz. Férjével Bátaapátiban kaptak szolgálati lakást. A kismórágyi rakodón kezdett dolgozni rakodókezelői munkakörben.

1968-ban került a Pörbölyi Erdészethez adminisztratív munkakörbe, majd ezután a Vasút-Hajózási Erdészethez, ahol bérelszámolóként dogozott. 1972-ben a Pörbölyi Fűrészüzem készárutér-kezelője lett. Itt dolgozott több, mint 33 éven keresztül, egészen nyugdíjazásáig, 2005. március közepéig.

Gyermekei: Babos Zoltán 1964. – elektroműszerész

        Babos Imre          1966.  – erdésztechnikus  

BabosI_életfa

Miniszter úr az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát adományozta Babos Imre, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott kerületvezető erdésze részére, több négy évtizedes munkájáért, valamint a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ Erdei Iskolájában végzett tevékenységéért.

Babos Imre 1944. február 17-én Erdélyben, Oklándon született. Édesapja 1944 őszéig ott erdészkedett, a háború miatt költöztek haza, Bátaszékre.

Az általános iskola végeztével előgyakorlatra felvették a Dunaártéri Erdőgazdaság Bajai Erdészetének Alsópörbölyi kerületébe, tanulmányait 1958-ban kezde meg  a Soproni Erdészeti Technikumba.

A Technikum után feleségével, volt évfolyamtársával a Vértesi Erdőgazdaság Pusztavámi Erdészeténél kapnak állást.

1965-ben édesapja, a Szekszárdi Erdészet vezetőjének közbenjárásával jöttek Gemencre. A Bátaszéki Erdészetnél lett fakitermelő erdész. Működési területe Bátaszéktől Cikóig tartott.

1967-ben Pörbölyre költöznek, ahol kinevezik a Pörbölyi Erdészet Nagyrezéti kerületébe kerületvezető erdésznek.  1981-ben Erdészeti növényvédő szaktechnikus képesítést szerzett, 1983-ban a Lassi erdészkerület erdésze lett. 1998-tól nyugdíjazásáig Felsőpörböly kerületvezető erdésze volt.

Nyugdíjazása után 2007-ig még a kerületben dolgozott. Mai napig nem szakadt meg a kapcsolata az Erdőgazdasággal. A Pörbölyi Ökoturisztikai Központ Erdei Iskolájában nagy lelkesedéssel oktatja a fiatalokat és tart szakvezetéseket. Babos Imre javaslatára hozta létre az erdőgazdaság Lassiban, az egykori szolgálati lakásban a Halászati Kiállítást. Két fia közül a fiatalabb, Imre tovább folytatja a családi hagyományt, kerületvezető erdész Gemencen.

(Forrás: AM Sajtóiroda, MTI fotók: Vermes Tibor/AM)

Babos Imrével A mi erdőnk magazin 2018-ban készített interjút:

Amierdőnk_2018_6